Csoportunk tagjainak többsége a '70-es évek óta vallja magát LOKI szurkolónak. Sok nagy csatát megértünk, emlékszünk a számunkra hőskort jelentő '70-es évekre, amikor a második vonalban küzdő csapatunk Vágóhíd utcai mérkőzésein nem volt ritka a 10-15.000 néző sem. Átéltük a DMVSC korszakát, amikor a politikai erők kék-sárgára festették át a klub címerét, de a szurkolók erről nem vettek tudomást és hosszú éveken keresztül, egészen a visszaalakulásig piros-fehérben biztatták a csapatot. Bejártuk az egész országot, sok szép, vagy mára megszépült emlék fűződik túráinkhoz. Ózd, Diósgyőr, Salgótarján, Nyíregyháza, Kazincbarcika, Békéscsaba, Szeged, Budapest, Szolnok, Győr, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Pécs, Nagykanizsa, Vác és még sorolhatnánk azokat a városokat, ahol megfordultunk és különféle kalandokat éltünk át. Persze nemcsak az emlékekből élünk. Ma is aktívan járunk a meccsekre, szurkolunk, ahogy a torkunkon kifér, életünk szerves részét képezi a DVSC. Csoportunk szűk magja 10-15 főből áll, a kibővített szekció 25-30 főre tehető. Tagjaink életkora 30 és 50 év közötti. Foglalkozás szerint nagyon széles a paletta. Van közöttünk vasutas, orvos, lakatos, közgazdász, könyvvizsgáló, tanár, újságíró, mérnök, stb. Csoportunk megalakulásának idejét nem lehet meghatározni. Mi évtizedek óta lokisták vagyunk, abból az időből, mikor csak B-közép volt. Később részt vettünk az első ún. ultracsoport megalakításában, ami RED FRONT DVSC néven vált ismertté. Mi készíttettük, kezdetleges technológiával az első Loki sálakat, sapkákat a '90-es évek elején. Később, amikor egyre másra kezdtek megalakulni a kisebb csoportok, engedve a divathullámnak úgy 1994-95 táján elneveztük magunkat Red Veteransnak. Igaz, jobban szeretjük a magyar elnevezéseket, mégis idegen lett a nevünk. Igazi öregek még nem vagyunk, de a lelkesedésükért általunk elismert Szívtiprók és Force Field mellett matuzsálemeknek számítunk. Azóta is ezen a néven szerepelünk, drapit is készítettünk, amit néha - főleg idegenbeli meccseken - ki is akasztunk a kerítésre. A hazai meccsek előtt a Sziklában jövünk össze, majd meccs után többnyire ott is fejezzük be a programot. Ma is eljárunk idegenbe, bár kevesebbszer, mint a régi időkben, de egy bajnokságban 5-6 alkalommal így is tiszteletünket tesszük valahol vendégként. A balhét nem keressük, számunkra a LOKI MECCS szórakozást - néha bosszankodást - jelent, örülünk egymás társaságának, és közösen szorítunk a csapat győzelméért. Bár nagyon régen járjuk a pályákat, életünk legnagyobb élményét az elmúlt évben (1999) Vácon, a győztes kupadöntőn kaptuk a sorstól és a LOKI-tól. Bízunk benne, hogy azt az örömöt megélhetjük még máskor is, .....mert a LOKI A LEGJOBB,-JOBB,-JOBB!!! HAJRÁ LOKI!

Red Veterans (Lófej, Lajos, Misi, Zolika, Ferike, Hobo, Toncsi, Dénes, Zoli, Zsolti, Árpi, Hosszú, Béla és a többiek...)